Tehát már majdnem 2 hete nem ettem bagettet…de rájöttem, hogy az csak a kezdeti stresszt gyógyította jól, amúgy a testemnek nincs szüksége rá (jaj pedig nagyon finom), de ez már csak azért is baj, mert nem vagyok hű a blog címéhez. De nem emiatt „tűntem el”, csak az a fura helyzet állt fent az utóbbi egy hétben, hogy az eddig jól megszokott semmittevést felváltotta más :) Azért nem kell nagyon sajnálni, így is volt alkalmam esténként megnézni 3 évadnyi sorozatot.
A múlt hét folyamán már kicsit aktivizáltuk magunkat, nem csak a nyelvtanulás terén, hanem segítettünk, az előbbiekben már említett ifjúsági irodának terjeszteni az igét a helyi egyetemen, illetve komoly elvárások elé állítottak az iskolában is. (hahaha) 2 hétig nyávogtam magamban, hogy mennyire unalmasak az órák, és hogy ez a 3 hét is hosszú lesz, ezek után egy napra volt szerencsém a legerősebb csoportban tevékenykedni, ahol bizony eléggé leizzadtam, mikor betettek egy félórás, száraz videót a francia költségvetés és adórendszer felépítéséről, amit utána össze kellett foglalni, és úgy éreztem, hogy rajtam kívül ez senkinek nem okoz ekkora problémát. Ezután az élmény után, másnap mosolyogva sétáltam be a saját csoportomba, és végre vidáman csináltam a gyakorlatokat, ennél sokkal kényelmesebb témákban.
Hétvégén Merkellel ellátogattunk egy kicsit Lyonba, az első hétvége volt, hogy végre valami komolyabb programot találtunk ki, igaz csak ketten, a többiek elhullottak. Viszont elég nehézkésen kezdődött, mert egész hétvégén szakadt az eső és 12 fok volt. A ruhatáram erre még nincsen felkészülve, mert hát annyi helyem nem volt, hogy a kemény őszre is felkészüljek (őszintén nem tudom mit gondoltam), így egy farmerdzsekiben és vászoncipőben kellett megoldanom a városnézést. Azt terveztük, hogy elmegyünk egy késő délutáni vonattal, és majd vasárnap hajnalban az 5-össel jövünk haza, mert kemények vagyunk, és simán megcsináljuk…na de indulás előtt fél órával azért mégis megnéztem a menetrendet, biztos, ami biztos, és valahol mélyen, megkönnyebbülve érzékeltem, hogy vasárnap az első vonat csak reggel 7-kor jön. Úgy gondoltam, hogy igaz a kettőnk átlagéletkora pont 21, de én ehhez sosem voltam elég fiatal, úgyhogy megbeszéltük, hogy az utolsóval haza is jövünk, ami éjfél körül van, de még mindenképpen elmegyünk helyben bulizni. Végül 5 óra Lyon után hazafelé nem tudtuk eldönteni, hogy jobbra vagy balra dőljünk a vonaton. Természetesen a buliról már szó sem esett.
Vasárnapra (nagy örömömre) kaptunk egy „kötelező” feladatot a suliból, ami már itt elbukott. Ez a hétvége volt az, amikor sok helyet meglehetett látogatni, ami amúgy zárva van a közönség előtt, ez tök jól hangzik és érdekes is, kivéve, amikor kötelezővé teszik. Idő, és főleg szótár hiányában sikerült a csoportommal a helyi levéltárra tenni a voksunkat, ami igazából kívül-belül egy nagy szocreál épület volt, rengetek kartonnal, és biztosan meséltek érdekes dolgokat, de sajnos nem sokat értettem belőle (ezeket a kudarcokat mind próbálom arra fogni, hogy az itt élő embereknek állítólag nagyon durva akcentusuk van, amit nehéz megérteni, de valójában csak rohadt gyorsan beszélt az úr). A nagyobb gond azzal volt, hogy ezt másnap prezentálni kellett a suliban…hát na, nem sikerült.
Szombaton 4 napra elmegyünk Montpellier mellé egy kis faluba, ahol a többi franciaországi EVS-es önkéntessel részt veszünk egy „bevezető tréningen”. Már nagyon várom, kíváncsi vagyok milyen lesz. Onnan hazatérve, most már tényleg megkezdjük a munkát, ahol talán lassan majd franciául is megtanulok (az angol már nagyon megy),de erről konkrétumokat még mindig nem tudok, csak hogy rajtunk kívül 45 francia fiatallal leszünk együtt, és igyekeznek mindenkinek az általa legjobban preferált projektet adni, azonban erre semmi garancia. Ami számomra még izgalmasabb, megkaptam a 10 hónapra (ami már csak 9,33) lebontott szabadnapjaim, amiket előre meghatározott időben kell kivenni, és örömmel vettem, hogy a franciák dúskálnak a munkaszüneti napokban is :)
